2024. május 11-én, szombaton kollégiumunk részt vett a Budapest100 rendezvényen, ami a város épített örökségének évente – az idén már 14. alkalommal – megtartott ünnepe. Idén az 1970-es évek építészete volt a téma: a kollégium 1979-ben épült.
Az eseményre kiállítás is készült, amelyet május 27-ig lehet még kollégistáinknak megtekinteni. A kiállítás témája a városrész beépítésének története („Lágymányos és Kelenföld: Mocsártól a modernig”), az épület tervezése, építése és használata, valamint a kollégium, mint intézmény múltja. Ez utóbbi rész számtalan dokumentumot, tárgyat vonultat föl a múltból, 1967-től a mai napig. Ezzel párhuzamosan videóvetítés és fénykép-diavetítés is folyt, mindkettő 1967-től a 2010-es évekig készült felvételekből.
A rendezvény kb. száz látogatót vonzott, köztük régi diákokat és tanárokat. Az esemény szervezésében és lebonyolításában a BP100 önkéntesei, a kollégium egykori és mai tanárai, valamint jelenlegi diákjai vettek részt.
Csonka János, volt kollégiumi nevelőtanár, BP100 szervező
A hangulatot egy régi kollégista „diák” szavai mutatják be igazán jól:
„Kedves Koleszos Testvérek!
Ma kihagytam a barlangot, hogy ott lehessek a Rátz L. utcában. Egy rokonszenves úrral (ha jól sejtem kollégiumi tanárember lehetett), bejártuk az épületet és a kertet. A látottak és a tőle hallottak megmutattak pár dolgot a kollégium közel(ebbi)múltbeli és mai világából. Ez egyszerre olyan és nagyon nem olyan, mint amilyen az én hajdani koleszos világom. A végén megkérdeztem a résztvevőket, hogy ki az, aki maga is kollégista volt valamelyik jogelődnél. Közel 2/3 rész. Köszönet a vezetésért!
Megnéztem a képeket és végül végig néztem a videó összeállítást is. Legjobban persze a sok-sok személyesen ismert diák-, tanár és más dolgozók arcának örültem. Hej, azok a régi híradó felvételek! (Páhi Pista, nem tudtál eljönni velem, pedig te is ott voltál a híradóban.) Nagyon jó volt látni őket és kicsit feleleveníteni a réges-régi emlékeket. Csak azt sajnáltam, hogy nem ült mellettem egy-két kollégista társam. Akkor együtt kiálthattunk volna, nézd ott van a… Csak azért nem sorolom a neveteket, mert félek, kihagynék valakit.
De élvezettel néztem a honfoglaló ünnepségeket is. Mennyi ének- és tánctehetség! És az író és rendező!
Szóval nagyon klassz volt „újra a szeretett koleszunkban”. Köszönet érte mindenkinek, aki részt vett az előkészítés hatalmas munkájában – az anyaggyűjtésben, rendezésben, szerkesztésben, bemutatásban!
És testvéri üdvözlet minden kollégistának, akik részesei vagytok ennek a történetnek.”
Hont László (68-72)