Az idei tanévet is gólyatáborral kezdhették az új táncsicsosok. Bár az idő nem volt kegyes a közel 40 fokos hőséggel, a diákok lelkesedését nem vette el, maximum a szomjoltásra fektettek nagyobb hangsúlyt.
Nézzük milyen is volt diák szemmel a program:
„Ez volt a legjobb tábor, ahol eddig voltam, mert sokat nevettem, játszottam és remekül érezhettem magam. Mindezért hála a szervezőknek. Külön köszönetet érdemel Stolár-Németh Csenge, valamint Trigola-Majzik Krisztina tanárnő, akik annyi mindent megtettek azért, hogy mi jól érezhessük magunkat. Nekem különösen tetszett a jó hangulat és a csoportos beszélgetések (na meg az ismerkedő est, gólyaparti, vízibomba kvíz, vízicsata)…. És persze „Rubint Réka” is, bár a reggeli koránkelés már nem esett olyan jól. Sok fontos személyt ismerhettünk meg ebben a pár napban, mint a kedvencemet is, LAURENCIÁT. A tábori étkeztetés is nagyon finom volt, köszönjük Csilla néninek!
Kis kikapcsolódás volt számomra ez a tábor, a sulikezdés előtt szerintem két hét kellett volna legyen, minimum. Sokat dolgoztak a szervezők, de megvolt a munkájuk gyümölcse. Mindent köszönünk! Sajnos, én már nem írhatok többet, mert a karakterek száma sosem érne véget”
Duba Alexandra
Szervezőként is voltak „gólyák”, akik így élték meg a NAGY MUNKÁT:
„Élménybeszámoló a 2024/25 tanévi gólyatáborról avagy egy gólyatábor DÖK-ösként.
Hol is kezdjem, annyi minden történt, valószínűleg az elején kellene.
Általában tanév vége felé jön szóba a gólyatábor DÖK-ön, izgatottan jelentkeztem a feladatra. Az első perctől kezdve éreztem, hogy valami igazán különleges eseményt fogunk megvalósítani.
De először is, miről szól a kolis gólyatábor? A kollégium diákönkormányzatából álló csapat, illetve volt diákok, ex-dökösök, régi diákok szervezik a gólyáknak, új lakóknak. Maga a tábor egy teljes és két fél napból áll. A célja, hogy segítsen a gólyáknak könnyebben ismerkedni és megismerjék a kollégiumot, illetve a környékét még sulikezdés előtt.
De előbb kicsit az előzményekről. Mi, mint szervezők két nappal a tábor előtt költöztünk be, hisz előre szerveznünk kell, beszerezni a szükséges eszközöket, gyakorolni. Az előkészületek során rengeteg apró részletet kellett összehangolni. A beköltözés menetétől kezdve a programok, játékok megtervezéséig minden apró mozzanatot alaposan átgondoltunk. A csapatunk hihetetlenül összetartó volt, és mindenki lelkesedéssel dolgozott azon, hogy a gólyák számára felejthetetlen élményt nyújtsunk. Késő estig terveztünk, aztán eltettük magunkat másnapra.
Reggel viszonylag emberi időben keltünk 8-kor már találkozó volt, az előző este kiosztott munkáknak állhattunk is neki. Én mentem boltba kissé kómásan (bár szerintem nem voltam túl nagy segítség). A délelőtt erről szólt: mindenki tette a saját dolgát.
Ebéd után gyakoroltuk a gólyatáncot. Nem szántunk rá túl sok időt, mert ebben mindenki otthonosan mozgott. Amint ezzel végeztünk, kezdődhetett a másnapi játszatásra való gyakorlás. Mire végeztünk éreztem, hogy ez nagyon jó lesz. Mindannyian mindent lelkesen próbáltunk végig és egymást is elláttuk tanácsokkal. Ezt követően még összeültünk és még egyszer átbeszéltük a másnapi tennivalókat, aztán ment mindenki csicsikálni.
Reggelre elérkezett a nagy nap, és déltől elkezdtek érkezni az első gólyák, egy pillanatra átfutott rajtam a gondolat: „Vajon minden úgy alakul majd, ahogy terveztük?” Azonban az első találkozásoktól kezdve úgy éreztem az izgalom és az öröm sugárzott az új diákokról, ami azonnal eloszlatta minden aggodalmamat.
Minden érkező gólyának adtunk programtervet, eltáncoltuk nekik a gólyatáncot. Igazából szerintem nem tudták mire vélni először, de ekkor már rajtuk volt a sor, hogy megtanulják. Én bevallom meglepődtem milyen hamar ment mindenkinek tökéletes ritmusban. Igazából fél óra alatt meg is voltunk. Ügyik voltak. És akkor – de vártam már – következett az eskü (nem mondhatok részleteket, üzleti titok). Na ezzel tényleg megalapoztuk a hangulatot, rengeteget nevettünk.
Ezt követően, egy rövid szünet után kezdődtek is a játékok, amiket mindenki együtt játszott. Az első játékok sikeresen megtörték a jeget, mindenki benne volt, lelkesen, szabadon folytattuk a többivel.
Az első esti közös, ismerkedős játékok, vetélkedők során láttam, ahogy a gólyák között gyorsan kialakultak az első barátságok, és az a bizonyos „kollégiumi közösség” érzése.
Az a nagy helyzet, hogy amúgy olyanokra vitt rá a tábor, amire nem is tudtam, hogy képes vagyok. Megtanultam 3 perc alatt zsonglőrködni 3 labdával, miközben egy járókerettel ugráltam, mondom mi történik itt. Olyan energiák voltak, remek kezdés volt.
Az idei gólyatábor második napját tornával indítottuk, melyen sztárvendégként „Rubint Réka” is részt vett és persze egy Laurenciázást is beiktattunk, ha már tornáról volt szó. Persze a reggeli futás sem maradhatott el a koli körül.
Egy jó kis ebéd után, pedig kezdetét vehette a délutáni vetélkedő. Versengés, kvízjáték, lufiborotválás, volt ott minden és persze ami nem maradhatott el, a vízi csata. Személy szerint nekem ez az egyik legmaradandóbb, és kedvenc élményem a sok közül. Ezt követően az est fénypontja pedig a disco volt sok-sok tánccal és bulival, jobb nem is lehetett volna.
A vasárnapi nap zárásként a Bikás parkba még játszottunk kicsit, itt már mindenki teljesen felszabadult volt, tigrisbukfencekbe vergődtek le a dombról a nyerés érdekében, megfürödtek a szökőkútban is, nagyon éltem.
Minden fáradságos előkészület és késő estig tartó szervezés megérte, amikor láttam, hogy a gólyák boldogan, élményekkel telve, új barátokkal gazdagodva fejezték be a tábort. A visszajelzéseikből is az derült ki számomra, hogy életre szóló élményekkel gazdagodtak, és számomra nincs is ennél nagyobb elismerés. Ha tehetném, újra és újra megszervezném ezt a tábort, hiszen az okozott öröm, a közös pillanatok felejthetetlenek. Még rengeteg apró részletről beszámolhatnék, de azokat meghagyom inkább saját magamnak.”
Kolics Máté