Négy évtized a kollégiumért

Ringhofer Ervin tanár úr lényegében alapítása, 1980 óta a Táncsics tanára, vezetője. Közelgő nyugdíjba vonulása alkalmából 2020. január 13-án az intézmény dolgozói szerény ünnepség keretében köszöntötték.

Munkáját a kollégista diákok nevében Mákszem Fanni és Orgyán Csanád zenész növendékek egy A. Piazzola-mű eljátszásával, kollégái pedig ‒az intézményvezető méltató beszédét követően‒ néhány, személyre szóló ajándék átadásával köszönték meg. Kedves gesztusként Hajdu-Papp Viktória tanárnő karakterverset írt neki, melyet Szemenyei Emma olvasott fel. Az ünnepelt a Papp Anikó által készített, művészi kivitelű, az elmúlt évek ‒munkatársak által összegyűjtött‒ fényképeit tartalmazó albumot is szemmel látható örömmel fogadta.

„A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium nevelőtestülete Ringhofer Ervin részére az intézmény és diáksága érdekében végzett négy évtizedes pedagógusi és több mint negyedszázados vezetői munkája elismeréseképpen a tiszteletbeli igazgató címet adományozza” szövegű díszoklevél ünnepélyes átadását követő rövid beszédében korábbi igazgatónk néhány kedves, pályakezdésével és egykori diákjaival kapcsolatos történet felidézésével foglalta keretbe az eseményt. Elmondta: az évek múlását sajnálja, de a vezetői munka itthagyásának kényszerét nem. A maradókat útravalóként a testi-lelki egészség megőrzésének fontosságára intette.

Az eseményt csoportkép-készítés és oldott hangulatú beszélgetés zárta. Szakmai szervezetekben Ringhofer tanár úr továbbra is aktív lesz, továbbá a tehetséggondozó programban is megtartja foglalkozásait. Emellett számítunk több évtizedes szakmai tapasztalatára, tanácsaira is. Bízunk benne, hogy végleg nem szakad el az idén 40 éves és 10 éve ‒indítványára‒ a tehetséggondozást nevében is viselő Rátz László utcai intézményünktől.

Katona Péter

Az ünnepségen készült fényképek

Ringhofer Ervin

Villamosipari műszaki tanár, üzemmérnök, szakvizsgázott tanügy-igazgatási szakértő, tanfelügyeleti és minősítési szakértő.

1980 szeptemberétől dolgozott megszakítás nélkül a budapesti Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégiumban, ahol 2019-ig közel negyed századon át töltött be magasabb vezetői beosztást (igazgatóhelyettes, 1994-2000 között igazgató).

Már hallgatóként részt vett a Felvételi Előkészítő Bizottság munkájában, ahol levelező és személyes felkészítést végzett felsőoktatásba jelentkező hátrányos helyzetű középiskolások körében. Felsőoktatási kollégiumban a hallgatói önkormányzatban dolgozott.

Pályakezdésekor már az első tanévtől igyekezett elérni, hogy a kollégium lépjen túl az addig elfogadott szerepén, és személyre szabott tanulási, tantárgyi segítséget is nyújtson diákjainak, akik távoli kistelepülésekről érkeztek a nagyváros középiskoláiba. Abban az időben is gond volt a lemorzsolódás egyik-másik szakmunkásképző intézetben. Bebizonyosodott, hogy a legtöbb gyenge eredményt elért diák sokkal jobban is képes teljesíteni, ha türelmesen, többször, eltérő megközelítésekkel elmagyarázzák neki az addig meg nem értett tananyagot. Így sikerült rövid idő alatt harmadára csökkenteni a kollégisták iskolai lemorzsolódását.

A kollégium mellett óraadó tanárként is dolgozott középiskolákban. A csoportvezetésen és a korrepetáláson kívül felkérték a stúdió megalapítására, felszerelésének beszerzésére és összeállítására, rendezvények hangosítására. Elindította a fotószakkört, a diákokkal megszerettette a fényképezést, a laborálást. Sportfelelős tanárként sikerült elérnie, hogy egyre több tanuló sportoljon, vegyen részt a házi bajnokságokon, és induljon el a budapesti kollégiumok közötti versenyeken. Éveken át vezette a diákönkormányzatot.

Az 1990-91-es tanév folyamán néhány munkatársával megfogalmaztak egy modernebb, az egyéni sajátosságokra jobban fókuszáló pedagógiai koncepciót és fejlesztési javaslatot.

A ’80-a évek közepétől kezdett el foglalkozni az oktatás rendszer szintű kérdéseivel, elsőként az 1985-ös oktatási törvény kapcsán vett részt szakmai vitákban. 1988-ban kapott először felkérést, hogy működjön közre egy szakképző iskola szakmai vizsgálatában. 1991-ben intézménye belépett a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetségbe, melynek 1993-tól ügyvivő testületi tagja, később alelnöke, elnöke. A szervezet fő célkitűzése a kollégiumok szakmai fejlesztése annak érdekében, hogy az egész országban képesek legyenek magas színvonalon betölteni társadalompolitikai és oktatási-nevelési szerepüket. A Szövetség azóta is meghatározó vezetője a terület szakmai fejlődésének; mindegyik rendszerszintű innovációnak részese, bekapcsolódtak a szakmai érdekegyeztetés folyamataiba. Kiemelkedően sikeresnek bizonyult a ’90-es évek közepén a pedagógus szakmai szervezetek budapesti csoportjával közösen szervezett békásmegyeri NAT konferencia. Javaslatára itt elindult egy egységes, a NAT-hoz kapcsolódó tartalomszabályozó dokumentum megalkotása a kollégiumok számára. A szakmai szervezet tagjaként részt vett jogszabály-alkotási folyamatokban, Jelentős, máig ható fejlődést generált az 1998-ban elindított Önfejlesztő Kollégiumok projekt, melyben intézménye pályázata sikeresnek bizonyult, ő pedig segített a képzési tartalom kialakításában, majd képzőként dolgozott a program végéig.

2000-ben felkérést kapott az akkori Oktatási Minisztériumtól a Nemzeti Kollégiumi Közalapítvány létrehozására és vezetésére. A Közalapítvány a fennállása alatt példátlan tartalmi és infrastrukturális fejlesztéseket indított el a közoktatási és a felsőoktatási kollégiumok rendszerében. Az egykori Fővárosi Pedagógiai Intézetben külsős kollégiumi szaktanácsadóként alkalmazták. Egyik szakértő társával kollégiumpedagógiai továbbképzést tartott határon túli magyar pedagógusoknak Szovátán, a Teleki Oktatási Központban.

Tagja, majd vezetője is volt azoknak a munkacsoportoknak, amelyek javaslatokat dolgoztak ki a minisztérium számára a Kollégiumi Nevelés Országos Alapprogramjára. 2008-ban felkérést kapott a “Szárny és Teher c. kötet kollégiumi háttértanulmányának elkészítésére.

A kollégium tanulást támogató és tehetséggondozó eredményeinek köszönhetően intézményét 2000-ben felkérte az oktatási miniszter az induló Arany János Tehetséggondozó Programban való részvételre (Budapesten és Pest megyében egyedüliként, párban a Puskás Tivadar Távközlési Technikummal). Ettől az évtől elvállalta az első AJTP-s csoport vezetését és a programgazdai megbízást.

2000-ben közreműködött az Arany János Tehetséggondozó Program tartalmának és szerkezetének kidolgozásában. Elvégezte a program részét képező Ember- és társismereti foglalkozások módszertana, valamint Önismereti és pályaorientációs foglalkozások, továbbá a Mérési alapismeretek a közoktatásban továbbképzéseket. Az intézmények választása alapján 2019. tavaszáig tagja volt a program Szakmai Tanácsadó Testületének.

Eddigi kitüntetései, elismerései:

  • Kiváló Munkáért (1987.)
  • Miniszteri Dicséret (1991.)
  • Magyar Köztársaságért Arany Érdemkereszt (2003.)
  • Teleki Blanka-díj (2010.)
  • Pro Talento – A tehetségekért (Arany János Tehetséggondozó Program, 2013)

Németh László-díj (2019.)