Gólyatábor 2019

Az idei gólyatábor -azt hiszem minden kétséget kizáróan- az egyik legjobb volt a program történelmében.

Ezt sok tényező elősegítette, de leginkább annak köszönhető, hogy a tábort, egy 3 napos szervezői konferencia előzte meg, ahol a DÖK négy tagja (elnök, alelnök, titkár, stúdiófelelős), valamint két tanár, kemény, de eredményes munka árán összerakták a tábor teljes programját, percről percre. Miután mindenkinek megvolt a feladata, amit a tábor előtti utolsó napon egyeztettünk a DÖK többi tagjával is, hibázásra nagyon kicsi volt az esély. Az első nap a szokásos beiratkozással indult, amikor is a gólyákat csoportokba osztották, valamint Katona Péter igazgató úr és Trigola-Majzik Krisztina igazgatóhelyettes asszony általános tájékoztató szülői értekezlet tartott. A beiratkozás végével viszont kezdetét vette a tényleges TMTK Gólyatábor 2019.  A kora esti órák az eskütételi szöveg tanulásával indultak, majd mindenki megismerkedett a saját csoportjával, melynek során egy rövid ismerkedés után minden csapatnak zászlót és indulót kellett készítenie. Ez volt az első alkalom a pontszerzésre -ugyanis bár a részvétel a fontos, az egész tábor egy nagy verseny volt- és az egyik csapat kiemelkedése már ekkor kezdetét vette. A jobbnál jobb indulók, és szebbnél szebb zászlók ismertetése után csoportos játékok következtek. Itt többek között tudomást szerezhettek a gólyák arról, milyen is egy gombgyári munkás élete, valamint a pillangógondozás tudományába is betekintést nyerhettek. A programok végeztével aludni engedtük őket, ám ekkor még nem tudták, hogy a nap még nem ért véget számukra. Mikor hajnali kettőt ütött az óra, irdatlan robaj lett úrrá a kollégiumban, ugyanis éppen itt volt az ideje egy kis éjszakai csillagkeresésnek, azt pedig alvás közben nem igen lehet megvalósítani. Mindenki teljes mellszélességgel vetette bele magát a Táncsics varázslatos éjszakai kertjébe, sorra kerültek elő az előzetesen elszórt alakzatok. Miután azonban az éj oly sötétre váltott, hogy még a csillagok is nyugovóra tértek, mi is aludni engedtük gólyáinkat, immár véglegesen. Reggel az étel elfogyasztása után a röplabdaverseny következett, ahol is a nehézségek, a fáradtság, és a meleg ellenére mindenki 100%-on pörgött, és igen szoros vetélkedésnek lehettünk szem- és fültanúi. A röpi után jött azonban a nap igazi megmérettetése. Itt a tojástól elkezdve a borotva habos lufin át, egészen a vizes lisztig mindenbe belekóstolhattak újoncaink, és lezárásul természetesen egy kis gondolkodást igénylő kvízt is tartottunk, tele jobbnál jobb kérdésekkel.  A vetélkedő után hangulatos esti sétahajózásra hívtuk a gólyákat, ahol a Vigadótól indulva egészen a Lágymányosi-hídig idegenvezető kíséretében hallgathatták meg a város néhány látványos épületének történetét. A vízi séta után ismét csoportjátékok következtek, ahol bemutattuk a valaha élt leggyönyörűbb nőt, Laurenciát. Sokakban annyira mély nyomot hagyott az élmény, hogy nem győzték várni „Mikor találkoznak már újra”… Ezen kívül egy hagyományos utcai táncot is megtanulhattak a fiatalok, melyet a kubaiak csak Guantanamera néven ismernek. A csoportos foglalkozások után ismét alvás következett. Másnap reggel került sor a városi vetélkedőre. A Bikás parkban az éhesebbek visszarepülve a gyerekkorba, társuk kezéből ízlelhették meg mily finom is az epres joghurt. Természetesen mindezt bekötött szemmel. Következőleg a Kossuth-téren kellett a helyszín különböző pontjait felkutatni, valamint itt plusz pontért még a díszőrség 2 tagját is meg lehetett nevettetni (hozzáteszem, nem egyszerű feladat, de kettő csapatnak is sikerült). Ezek után gyalog, átkelve a Lánchídon felsétáltunk a Várba, ahol a csapat összhangját próbára téve kellett egy lepedőt minél többször félbehajtani. De persze úgy, hogy a fél csapat rajta állt. A várból a bazárig sétálva, onnét pedig villamossal a Gellért-térre mentünk, ahol a kupola kerületét kellett megmérni, az egyszerűség kedvéért WC papírral. A Gellért-tér után következett az utolsó állomás, a Feneketlen-tó. A környezettudatosság szellemében a földbe ragadt fogpiszkálókat kellett egy, az arra kijelölt tárolóba juttatni cérna segítségével. Visszatérve a koliba, gólyáink azt a feladatot kapták, hogy az eredményhirdetés előtti utolsó pontszerzési esélyként parodizálják ki a DÖK tagjait, annak addigi munkáját. Kisebb nagyobb sikerrel ezt sikerült is végrehajtani, és következett a várva várt pillanat. Fény derült az 5., majd a 4., és 3. helyezettre is. A feszültség a tetőfokára hágott. A két megmaradt csapat feszülten, körmöt rágva várta, kié lett a 2. hely, ugyanis innentől, már alapműveleti matematikával kiszámítható, ki is nyerte az egészet. Elhangzott a név. A győztesek a pillanat hevében felugrottak, de csoportvezetőjűk a sportszerűség miatt csendre intette őket. Majd egyre közelebb került a pillanat. A pillanat, amire mindenki várt. A pillanat, amit három napnyi kemény munka előzött meg, és a pillanat, ami soha többé nem tér vissza, egyszeri, és megismételhetetlen. És akkor kimondták: „Az első helyezett a RÓZSASZÍN csapat!” A csapattagok ujjongásban törtek ki, hisz erőfeszítéseik révbe értek. Fenomenális percek voltak. Az eredményhirdetés után pedig, a tábor lezárásaként egy hatalmas partyt csaptunk, mely olyan jól sikerült, hogy azt a mai napig visszahalljuk, mára már kollégistává érett gólyáinktól.

Összességében egy hihetetlenül jó, színes, élményekben gazdag három napot tudhattunk magunk mögött.

Ihász Dániel
szervező