Beszámoló az Arany János Tehetséggondozó Program 2018-as nyári kirándulásáról

2018. június 28-án egy bájos busz fordul be a Rátz László utcába. Reggel hat óra van. A diákok már a kollégium előtt várnak. Fáradtak, de egyben izgatottak is. Egy kis időre elfelejtik az unalmas múzeumok fenyegető közelségét és valami izgalmasabbra gondolnak. Az esti sztorikra, amiket a hajnali órákban fognak elmesélni a külföldi szálloda sötétjében. Pár diák összemosolyog a gondolatra. Aztán persze le is szidják őket, mit mosolyognak, szálljanak már fel a buszra, az egész csapat rájuk vár! Negyed hét van és a távolsági busz álmosan megindul Szlovénia felé.

Na de nem egyenesen Szlovéniába. Előbb megállnak az Őrségnél, és a Vendvidéknél. A látvány gyönyörködteti a nebulókat, de nincs sok idejük nézelődni, a busz nem vár sokat. A következő állomás Lendva, a szlovéniai magyarság központja, ahol egy szimpatikus helyi tanár mond egy-két érdekességet a város múltjáról. Valamint itt szedi fel a csapat a későbbi idegenvezetőt, Gyulát (közelebbi barátoknak, Gyuli, Gyulabá, Gyuluska stb.) Felsőszölnökön meghitten elköltik aznapi ebédjüket, másfél szendvicset, amitől persze senki nem lakik jól, de hát a kollégiumi menza már csak ilyen. Az este folyamán megékeznek Ljubljanába. De a fiatalok, habár fáradtak, még nem alszanak. A sztorizgatás még hátravan.

A második nap folyamán elkerülnek a Bohinji-tóhoz (Triglav Nemzeti Park), a Savicához (Száva-forrás és vízesés), a Vogel-hegyhez (első világháborús katonatemető), valamint leróják tiszteletüket Ljubljanában (Szlovénia fővárosa) Batthyány Lajos raboskodásának helyén. Ezután városnézés következik, majd később (meglepő módon) kapnak egy kis szabadidőt a tanulók és imigyen közelebbről is megcsodálhatják a szlovén fővárost.

A harmadik nap nagyrészt Olaszország körül forog. Első állomás: Trieszt. Remek város, atmoszférikus világítótornyokkal és fényes tengerpartokkal. Itt felmásznak a grandiózus világítótoronyba. Ezután Piran városa az úticél, ahol- bármily meglepő is- csobbanhatnak a gyerekek a tengerben. Harmadnapon Rijekában szállnak meg.  Az éjjeli történetmesélés után fáradtan bár, de töretlenül indulnak meg Fiumébe, megnézni a várost. Sor kerül még Abbázia végeláthatatlan üdülősétánya megtekintésére is. A gyerekek egyre fáradtabbak, de ha arról van szó, mindnyájan pajkosan ugranak a tengerbe. (Akad, akit pajkosan löknek).

Az ötödik, és egyben utolsó napon elmennek Postojnába, ahol megcsodálhatják a világhírű cseppkőbarlangot, valamint Erasmus híres várát. A csapat tagjai, akik pár nap alatt jobb barátok lettek, enyhén soványabbak, de sokkal fáradtabbak, mosolyogva szállnak le a buszról, ami az imént döcögött be a kolesz elé. Este tíz óra múlt. A lurkók elbúcsúznak egymástól. Vannak, akik most látják egymást utoljára.

Ladányi Domonkos